Utópia bennem
A minap egy röpke pillanatban az emberiség egy szélsőségesen csodás jövőképének új archetipusát formáztam. A szabad ember ideáját. Gyorsan össze is szartam magam ettől és elkezdtem túlgondolni a dolgot.
Egy éve már, hogy nincs munkám, a családom eltartottja vagyok és teljes komfortban élek egyedül. Nézőpont kérdése, hogy megvan-e mindenem vagy éppenséggel semmim sincs. Az bizonyos, hogy elvesztettem a körforgásomat. 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.
Szó, mi szó már egy ideje morajlik bennem egyfajta “túlélők” bűntudata, amit a fenti élmény felerősített, és hogy tompítsam ezt a belső feszültséget elkeztem azzal foglalkozni, hogy az eltartott státuszúaknak milyen kötelezettségeik lehetnek.
Azokat nevezem én eltartottnak, akiknek nem kell hagyományos értelemben véve munkát* végezniük azért, hogy éljék az életüket.
Mint például a gyermekeknek.
*A munka itt legyen a gazdaság/társadalom számára hasznos és pénzben javadalmazott tevékenység, tehát valami heti 40–60 órás adóköteles elfoglaltság.
Gyerekek mind voltunk, de még hányféle arcát mutatja az eltartotti jelenség az ember történetében? Milyen minták szolgálnak előttünk? Kiknek tehetném fel ezt a feladat-, bűntudatkeresős kérdést, kik lehetnének az én hiteles tanácsadóim?
- Kezdjük nagyon messziről a gyűjtögető-vadászó ősemberekkel.
- De a kialakult civilizációk királyi örökösei is tudhatnak valamit!
- Kérdés, hogy szívesen lennénk-e arisztokraták leszármazottai?
- Vérzivatarok árán, de a modern kor kitermelte az ‘50-es évek gondtalan amerikai háziasszonyait.
- Itthon sokunk kiváltságos időszaka lehetett a felsőoktatási intézményben töltött 3–5 év, sőt itt van a gap year!
- Míg a Pretty Womanben romantizáltan magunkra ismerünk (??? én nem), ma már elég csúnyán bánunk a golddiggers, érdekfeleségek kicsinyke csoportjával.
- Beleszületni még mindig tisztább, mint beházasodni: gazdag utódok, sztárok, celebek rokonai a terítéken.
- Startup és passzív jövedelem mint az új kiút a robotból!
- A szociális segélyeken, nyugdíjon, állami támogatásokon élők biztosan tudnának mesélni az eltartottság élményeiről.
- 10+1 ÉN és a személyes tapasztalataim.
TESZT
10+1 élethelyezetet soroltam fel: ebből mennyi érdemli meg a “szabad ember” plecsnit?
A cikk végén a megfejtés.
1. ŐSEMBEREK
Akik esetében vélhetően nem ismert a munka és az adózás fogalma, és talán a bűntudat sem. Harari Sapiens könyvét nem is olyan régen olvastam. Az általa felidézett kutatások szerint ősi elődeinknek nem nagyon voltak használati tárgyai, míg a modern jóléti társadalom egyede élete során több millió dolgot birtokol.
Az első emberek inkább hordákban vándoroltak élelmet kutatva és a túlélés érdekében dacolva a környezettel. Bármennyire is a bunkósbotos dúvadot képzeljük magunk elé, a gyűjtögetők valószínűsíthetően elég nagy kegyben éldegéltek a természet ajándékain. Kötelezettségük pont annyi volt, mint a most vadon élő állatoknak. Lehetőleg harmóniában élni az környezetükkel.
Fene tudja miért*, de kb 10 ezer évvel ezelőtt az újkőkorszaki értelmes ember végülis úgy gondolta, hogy nagyobb öröm a veteményesben hajladozni és eluralkodni a természeten (felfedezte a munkát!), aztán meg egymáson (felfedezte az adót!).
*Harari szerint a búza hajtott igába minket, ami egy nagyon mókás gondolat.
2. KIRÁLYI ÖRÖKÖSÖK
Ha már ilyen evolúcionista módon közelítem meg a témát, akkor jöjjön az, hogy ki él túl a természetben. Én azt mondanám, hogy aki alkalmazkodik, valamint aki szívósabb, erősebb. Ebből mondjuk nem egyenesen következik az, hogy a gyengébbet módszeresen le is kéne nyomni, de ez régóta konfliktusos mindannyiunkban. Darwin hátán Dawkins nagyot alkotott az “önző gén” teóriával. Szerinte, ha akarnánk sem tudnánk kibújni a bőrünkből. Az elitista vérvonal génekbe kódoltan fennmarad, sőt uralkodik.
Lynda Nead, The Matter of Art on Marc Quinn The Selfish Gene
Kutakodásom szempontjából azonban az lényegesebb, hogy mikor valamiből többlet keletkezik és létrejön a vagyon - a biztosabb jövő záloga -, akkor egyértelmű, hogy egy uralkodó diszponál felette. Az előkelőségek vagyonfelhalmozó udvarában innentől kezdve elég kényelmesen el lehet éldegélni. Kivételt képez az, akinek a vállát nyomja a hatalmi pozíció fenntartásának feladata. Körülötte sokan tarthatják benne a lelket, hogy ne hulljanak mind a porba. Egy huszadrangú családtag viszont elszörfözgethet az életben, hacsak nem feszíti belülről a harci gén. A királyi ágyasoknak is jószerivel csak egy gondja van az életben, mondjuk abban nem árt eredményeket szállítaniuk, mert a vérvonal az alapja a rendszernek. A többi móka, kacagás. Feladat alig és bűntudat egyelőre sehol, azt gondolom.
ARISZTOKRATÁK LESZÁRMAZOTTAI
Hol is járok most? Legkorábban a középkorban, ahol az arisztokrácia a király holdudvara.
Arisztosz (nemes, legjobb) + kratosz (hatalom, erő).
A történet ugyanaz “kicsiben”, a kötelezettség itt is a státuszreprodukció. Nekik is megnyílt már a presztizstudományok és művészetek kapuja,
“de a többség inkább csak a művészeti rendezvények látogatásával vagy műkincsgyűjtéssel fejezte ki vonzalmát”. Forrás
Bűntudat? Nem hinném.
KMK-K
Nem részletezném, a mindenkori rendszeren kívüliek ezen a néven futottak 1913–93-ig hazánkban. Ők belül gyanítom nem úgy élték meg a nagy dolce far niente életérzést, ahogy én most azt elképzelem. Mondhatjuk inkább, hogy igénytelenül nyomorogtak. Lényegében alternatív értékek mentén éltek és huzamosan nem dolgoztak, üldözöttei voltak a társadalomnak, mert minden bizonnyal bűnöztek, szerencsejátékokon nyerték a megélhetésüket és vándorolgattak a semmiből semmibe embertársaik nyakán lógva.
“A csavargó a társadalomnak nem tudatos ellensége, csak tehetetlen parazitája. Nem vezeti nyerészkedési vágy, de elzárva rendes megélhetés forrásaitól vagy irtózva a komolyabb erőfeszítéstől, minden belső harc, minden küzdelem nélkül támad a mások java ellen, ha arra mód nyílik…”
Támadó kóbor.
Vegyük észre: belső harc, azaz bűntudat nincs!
A wikipédia szerint József Attilát is előállították a témában. Neki azért volt jócskán baja, naphosszat kereste is a bűntudatának forrását, ahogyan most én is. Keresésének eredményeit lelkén belül az anyja gravitációjában lelte meg, de kívülről is hamar segítségére sietett az uralkodó társadalmi rend iránymutatása. Egy ócskább pillanatában arra jutott, hogy számtalan el nem követett vétségben ítéli el őt kínvallatásokat követően a hatóság.
A megszületése maga az ítélet és örökös dologházi fenyítésben kell leszolgálnia bűneit. Ez volna az élet. Nem is tudom, hogy van-e ember a Földön, aki ezzel a gondolattal ne játszott volna még el.
Kívülről úgy tűnik, hogy az ilyen kmk-k, hobók, rongyos józsefattiláktól a minimum elvárás, hogy akkor legalább olyan kiemelt színvonalú alkotói örökséget hagyjanak hátra, hogy később művházak és utcák elnevezésével aktuális ideológiákat tudjunk életben tartani közérthetően. Vagy dollármilliók cserélhessenek gazdát általuk az aukciós házakban.
‘50-ES ÉVEK AMERIKAI HÁZIASSZONYAI
Jöjjön egy vidámabb toposz, a háború utáni évek amerikájának női minősége, a főfoglalkozású anya! A férfiak jobb életre vágynak, megharcolták a maguk csatáját, ezért feleségeik kiteljesedhetnek szerepeikben, amennyiben szerepeiket a háztartás körül találják meg. Szerencsére nekik már nem kell hajnalban állatokat etetni, szabadon szórakozhatnak egymással, könyvklubozgathatnak, egyetemre is járhatnak végülis (ha van “szolgálószemélyzet”). Aranykor, aranyélet. Csak szülni kell. Nem nagy ügy.
FŐISKOLÁK, EGYETEMEK + GAP YEAR
Számomra az állami és családi finanszírozású főiskolai/egyetemi évek voltak az aranykor. Vizsgán kellett teljesítenem, cserébe önállóan költhettem a zsebpénzt. Senki más nem követelt tőlem semmit, csak hogy a család elsőgenerációs értelmiségijeként hozzam haza az ezt tanúsító diplomát. Micsoda küldetés ez egy kisvárosi lánynak! Bűntudat sem volt, mert szakaszosan dolgoztam a tanulás mellett.
Nyugatabbra ezek a kiváltságok már komoly összegekbe kerültek amióta világ a világ, de az igazi rongyrázást az angolszász területről érkező újfajta izgalom, a gap year jelentette. A tanulmányok befejeztével még a szakmai karrier elkezdése előtt világjárásra és élménygyűjtésre ösztönzi a fiatal felnőtteket ez a rendszer. Önkéntes munkavégzéssel, igénytelenebb formában is létezik, mivel kiépültek és működnek is a munkaadó hálózatok. Ez így annyira nem dologmentes, szóval nem vág a témámba, hacsak nem…
“évi 12 millió forintos, vagyis havi egymilliós szabad alkotói évet hirdetett meg volt diákjainak a pár hónapja gigantikus állami közpénzjuttatással kitömött Mathias Corvinus Collegium (MCC)”. Forrás
PRETTY WOMAN VS GOLDDIGGERS
Úgy tűnik, hogy bármikor lehet bárki Mrs Bagel Mr Funk oldalán. Nem vagyok járatos a témában és nagyon kutatni sem merek, mert az internet bulvár nyúlürege rémisztően mély. Szóval megelégszem azzal, hogy mindenkori eltartott sorstársaim között üdvözlöm a pénzes közegbe házasodó potyautasokat. Feladat: örök szépség, örök ifjúság. Bűntudat: ?.
GAZDAG UTÓDOK, SZTÁROK, CELEBEK ROKONAI
A társadalmi mobilitás modernkori receptje: bármikor lehetsz sikeres, csak keményen kell dolgoznod. Én erre azt mondom, hogy akkor oda kell születni, ahol ezt már megértették és tökélyre fejlesztették. Egy hátulütője lehet a dolognak, hogy a munkán edzett, fegyelmezett családfőnek konkrét stratégiai tervei lehetnek az utódokkal (is) és ily módon az predesztinálódhat munkaerőként a családban. Pont ahogyan a szegény sorsúaknál. Éppen ezért az eltartottakat inkább ott keresgélném, ahol gyorsan és nem várt mértékben köszöntött be a siker. Fontos, hogy az újgazdag életérzésben a családtagok példaképként vonuljanak a tehetős utódok előtt, valamint egy vagyonkezelésben járatos stáb munkálkodjon körülöttük, különben hamar elillan a státusz. Feladat és bűntudat innentől kezdve nem sok.
STARTUP & PASSZÍV JÖVEDELEM
Ez nem a feltöltök a netre valami szellemi terméket, fejlesztek egy appot és az majd csenget minden hónapban történet. Nem is az üzemeltetek egy airbnbt a Balaton partján. Ezek ugyanis munkával, energiával járnak. A legtöbb, amit ki tudunk hozni ebből az útból, hogy x ideig fókuszáltan, stratégikusan dolgozunk a vállalkozásunkban, utána pedig elintézzük, hogy a megtakarított pénzünk dolgozzon helyettünk. Ez kapásból két szakma, de inkább több. Így lehetünk akár önmagunk eltartottjai kis fáziskéséssel. Amúgy apukám ezt az utat járja be (x=35) és kb egyszerre lettünk eltartottak. Bár még ő sem nyugdíjas, de a sorban ez következik!
SZOCIÁLIS HÁLÓ ELTARTOTTJAI
Nyugdíjasok. A társadalom legnagyobb számú eltartottjai ők. Adófizetők pénzén víz felett lebegtetett egyének, akiknek jócskán le kell adniuk az igényükből, hogy napról napra haladhassanak az elkerülhetetlen elmúlás felé.
Magyarországon minden negyedik ember nyugdíjas eltartott. Ha ezt elfelejtenénk, a Muzsika tévé léte mindig emlékeztet majd minket rá. Rossz hír, hogy 65 évig valahogy el kellett vergődniük ezért a státuszért. Még rosszabb hír, hogy egy komplett országot kellett akár többször is újraindítaniuk a munkaerejükkel. Éppen ezért elég bunkó dolog lenne kötelezni őket bármire is vagy bűntudatot kelteni bennük.
Álláskeresési járadékon élők. Három szabad hónap minden 360 munkaviszonyban töltött nap után és a korábbi jövedelem 60%-ig járadék várományosai a munkanélküliek, ami max havi nettó 107 ezer Ft. Ha kicsit körülnézünk a világban, akkor kedvezőbben is járhatunk, pl. Németországban a leghülyébb esetben egy évig kaphatunk egyedülállóként nettó 160 ezer Ft-nak megfelelő Eurót. Amely összegek kb egy 35nm-es albérlet árának felelnek meg a két ország nagyvárosaiban. Úgyhogy nem lehet túl sokáig pusztán az állam eltartottjaként élni, családi támogatásra is szükség lesz.
Gondolom nem meglepő, de hazánkban a munkanélküliek kötelessége a munkakeresés és a bűntudat.
Szülési szabadságon lévők. A KSH menő animációján is láthatjuk, hogy miféle kataklizma közeleg, elfogy a magyar. Ezért a mai kor politikájának fókuszában a gyermekvállalási hajlandóság növelése áll. Minekután a gyermekágyi halálozás már nem tizedeli a nyugati populációt, így tényleg csak meg kéne már szülni azokat a magyarokat.
Pontosan nem érti senki, hogy mi vette el a nagy szülési kedvet, aki mégis belevág, állami eltartott státuszban találhatja magát. A szülési szabadság időtartama maximum 168 nap - erre az időszakra vehető igénybe a CSED összege is. Azok a kismamák, akik nem szeretnének otthon maradni gyermekükkel, a kötelező szülési szabadság (2 hét) letelte után visszamehetnek dolgozni, viszont ez a döntés azzal jár, hogy le kell mondaniuk a CSED-ről, ami a 2021-es törvénymódosításoknak köszönhetően 2021. júliusától a juttatást megigénylő szülő naptári napi jövedelmének 100%-a (most ez 70%). Ugyanakkor ez a szabi szolgálati időnek minősül. Tehát hamarosan feltehetem a “miújság bűntudatügyileg” kérdést azon eltartott kismamáknak is, akik a 168 fizetett munkanapjukat ünneplik, dologtalanul.
AZ ÉN TÖRTÉNETEM
Szóval a nemnövekedés jövőkép radikális eszményének közepén találtam magam a minap. Ebben az utópisztikus világban, a növekedés nélküli társadalomban a szabad ember:
- lokálisabb értékek mentén él
- és több helyi termékeket fogyaszt,
- kevesebbet utazik és szállít,
- kevesebbet szennyez,
- helyi pénzeket használ.
Ennek a zöld utópiának több irányultsága van, de íme a központi gondolata:
“Mindenekelőtt fel kellene számolni a produktivista rémálom egyik alapkövét, a munkához fűződő addiktív viszonyt. Nem találhatunk így rá a nemnövekedés társadalma felé vezető útra, ha nem csodálkozunk újra rá az élet háttérbe szorított dimenzióira: a közösségi feladatok elvégzésének örömére, a szabad alkotó, a művészi és kézműves tevékenység szépségére, a játékra fordítható idő újrafelfedezésére, a szemlélődés, az elmélkedés, a beszélgetés örömére, vagyis az élet élvezetére.
AhogyThierry Paquot írta: ,,A szabaddá tett idő nem a szabadidőt jelenti — amire a lehető leggyorsabban lecsap a szabadidő-, az egészség- és szórakoztatóipar, hanem egyfajta megbékélést önmagunkkal, ami néha ellentmondásokkal és feszültséggel teli. A szabaddá tett idő semmiképpen sem maradék idő — mindaz, ami megmarad a közlekedés, a munka, a kötelezettségek és a család körüli tennivalók elvégzése után -, hanem az emberi méltósághoz szükséges igény, amely az egyén sorsa feletti legcsekélyebb rendelkezést biztosítja” “ Forrás
Egy pilanatra a bőrömön éreztem, hogy miről beszél.
De valaha is elérhető lesz-e mindez a tömegek számára? Megágyaz-e ennek az élménynek a gépmunka, ami már eleve átszövi az életünket? Ne mondja már nekem azt senki, hogy még a háztartási gépeket is azért találtuk ki, hogy több időt tölthessünk a munkahelyünkön gépeket nyomkodva!
Teszt eredménye: a szabad ember az, aki nem akar másnak látszani, mint ami.
