A konzervatívok is ugyanazt akarják csak lassabban I.
A fenti gondolatot apám vetette fel nekem, mert ő ha küszködve is, de próbálja követni a világ zajlását. Én meg úgy döntöttem, hogy akkor küszködve, de próbálom felfogni apám szemén keresztül a közéletet.
Alapvető különbözőségünket mi sem bizonyítja jobban, hogy őt esténként a politikai elemzők vitája szórakoztatja, engem meg a dragqueen reality műsor. A közös bennünk viszont az egyéni megértésben rejlő nyugvópont keresése.
Miért fontos a tempó?
Ez a jobb-balozás bár ülésrendből fakadó elnevezés, attól még van dinamikája. Valószínűleg a politikában semmi sem abszolút, mindig a balhoz képest lehet jobbnak lenni és fordítva. Ugyanakkor túl lehet tolni a dolgot és szélsőként aposztrofálva lezárni a relativizálást, és kikiáltani a fekete-fehér igazságokat. Ezzel a színvak világképpel nem foglalkozom.
Nem tudom, hogy ez újkeletű-e, de ha jól értelmezem tőlünk nyugatra jobbról most jönnek szembe, balra, vagy mi megyünk túlságosan jobbra?! Mi volt előbb? Mi egyébként az irány? Hogyan fogom én ezt megérteni? A szavak és az ideológiák káosza ez.
DE, ne szaladjunk ennyire előre a kétségbeesésben.
Hogy teljesen biztos lehessek a kiindulópontban életemben először ellátogattam a Fidesz.hu Rólunk/Történetünk öndefiniáló rovatba. Namost, mivel ilyen nincs, ezért kénytelen voltam beleolvasni A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Alapszabályába. Olyan sokat nem segített ez sem, így beláttam, hogy a FB oldalukhoz hasonlóan ez a felület is a bucimaci szinteken mozog.
Úgyhogy ellátogattam a miniszterelnök.hu-ra, mert ezek szerint ő az egyszemélyi csatorna. Átrágtam magam sok Wikipédia oldalon, szakcikkeken, véleménycikkeken és egy doktori értekezésen, ami a baloldal és a jobboldal változó fogalmainak áttekintésével kezdi majd egy párt ideológiai megújulását, és konkrétan a Fidesz fordulatát elemzi. Jócskánt a mélyvízben úszkáltam, így nem tehettem mást mint jegyzeteltem.
Fidesz többségi szárnyát alkotó vezetők jóval az 1994-es választások előtt…de már megkezdték ’hosszú menetelésüket’ a politikai skála liberális centrumából kiindulva a jobboldali mező meghódításáért. Forrás
A tempó kérdése számomra azért merült fel érdekességként, mert ha egy lassan 30 éve exliberális, jobboldali, nemzeti konzervatív párt ideológiáját tekintve a status quoban és a szerves növekedésben hisz, akkor hogyan hihet egyúttal a gazdasági, túlburjánzó növekedés áldásos hatásában is? Most akkor tartja a tempót, lassítja a tempót, vagy felgyorsulna?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ leljek, keresztülmegyek a lehetséges fogalomzavaraimon. És csak remélni merem, hogy nem keveredek még nagyobb káoszba.
Konzervativizmus
A konzervativizmus rugalmassága révén általában alkalmazkodik a koráramhoz. A hagyományos értelemben felfogott konzervativizmus, mely kimerül a fennálló megőrzésére való törekvésben, nem képes irányt szabni az elkerülhetetlen változásoknak, legfeljebb csak lassítani tudja azokat. Ezt mondják legalábbis az angolszász verziójáról, ami állítólag példaképként szolgált előttünk is. De hát nem mindegy milyen korban nézzük. Mert ahogy olvasom Margaret Thachertől, hogy nem annyira volt konszenzusos, mint inkább meggyőződéses, akkor azért árnyalódik a kép. Forrás1 Forrás2
Remélem nem túl buta gondolat a felnőtté válást, a kamaszkort idecitálni, mikor a testünk felnőtté érésével a szellemünk is kinyílik és először merünk gondolati síkon is szembeszegülni az autoritással: a szülőkkel és a tanári szigorral. Ebben a folyamatban mindenki kopik kicsit, de szerencsés esetben nem pusztulunk bele, hanem abban bízva, hogy az alapértékek végülis továbbgyűrűznek, büszkeséggel átvesszük-átadjuk a stafétát. Az evolúcionista analógiámban a jó-rosszról alkotott radikális nézetek és a konzerv nézetek tehát összecsiszolódnak, alakulnak és ilyen formán öröklődnek.
Már ha történik valami konszenzus.
Jó-Rossz
Mondhatjuk, hogy létezik ez a természetszerű feszültség a pozitív és a negatív között, és van a generált, ami az értelmezéséből, feloldásából adódik. Egy nagyon szimpi Ráérünk című blogon olvastam, hogy a politika ott ronthatja el, mikor a társadalmi modellezés aktuális és plasztikus eredményeit erőlteti rá a valóságra. A blog írója megerősít a hitemben, szerinte a szocializmus és a liberalizmus ilyetén terveit balanszírozza ki a konzervatív kritikai szemlélet.
Egyenlőség?
Az emberi szellem (“világszellem”) is például áramló és feszültségekkel teli. Aki csak magát próbálja megérteni, az pontosan olyan nehéz és összetett feladattal szembesül, mint az, aki egy komplett társadalmat vagy akár az emberiséget. Ez a vallás, művészet, filozófia, tudomány és a politika versenyterepe, a rájuk jellemző sajátságos eszközeikkel interpretálják a felfedezésre váró valóságot.
A modern korban a politikai fő feszültség az igazságkeresés (jó?) és a hatalomvágy (rossz?) között alakul.
Egyszerre nem lehet egyenlőnek és egyenlőbbnek is lenni.
Érdemes pl. az egyenlőséget, mint eszmét felülről és alulról is megvizsgálni:
- felülről lehet, hogy darwinista, egyenlő lehetőséget, esélyegyenlőséget gondolunk általa (hiszen megszülettél)
- alulról pedig a méltóságot, ami független a lehetőség kiaknázásától
(hiszen embernek születtél)
„…a méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. […] Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit.” — Alkotmánybíróság (64/1991. (XII. 17.) AB számú határozata)
Namármost sem a jobboldali politika, sem a konzervatív szemlélet nem hisz az egyenlőség állapotában. A társadalmat szükségszerűen gazdagabbakra és szegényebbekre tagolja a tulajdon mentén. Ez egyszerűen hagyomány és kész, másrészről meg szerinte baromi körülményes és energiaigényes az ellenkezőjét ráerőltetni mindenkire. Nincs is a szókincsében.
A szolidaritás és az emberi méltóság fogalma ezek szerint egy idea csak. Ami az alkotmányban/alaptörvényben ugyan szerepel, de tág értelmezést enged. A szegénységet valljuk be, hogy a kényelmes fotelből nézve nagyon nehéz megragadni, túlságosan is szubjektív, relatív fogalom. Számszerűsítésére ezernyi mutató rendelkezésre áll.
Például a fogyasztáshoz kötött megfosztottsági, azaz deprivációs mutató összefüggést feltételez az egyhetes üdülés/televízió/húsevés és a szegénység között. Ami szerint én pl csóró vagyok, mert a fenti háromból egyik sem jellemez.
De létezik olyan mutató is, hogy dolgozói szegénység. Ami az utolsó 10 évben olyan jelentősen megnőtt, hogy lecsúsztunk az EU-s országok középmezőnyébe. Nálunk csak az Egyesült Királyságban nőtt ebben az időszakban jobban a relatív szegények aránya a foglalkoztatottakon belül. Talán a sikeres közmunkaprogram miatt.
Az első képen jól látszik, hogy a szegénység és kirekesztődés egyezményes jelzőszámai jelentős javuláson mentek keresztül az elmúlt évtizedben, de a jövedelmek elosztása viszont kedvezőtlenebbül alakult. Viszont az EU-s átlagtól ez sem tér el sokkal. Forrás
2015 óta a KSH nem vizsgálja a létminimum értékét (másik kép), ezt átvette egy kutatócég, akik viszont 2018-tól megalkották a társadalmi minimum mutatót. “Ez azt az értéket fejezi ki, amely szerény fogyasztási szintet jelent, az alapvető szükségletek kielégítésén felül, racionális gazdálkodás mellett olyan javak és szolgáltatások fogyasztására nyújt lehetőséget, amelyek a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettség adott szintjén már tömegigénnyé váltak. Ez a minimum némi átcsoportosítási, tartalék lehetőséget is ad rendkívüli esetekre…
A tipikus, azaz két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 351 915 Ft-nak felelt meg.” Forrás
Ezt csak azért írom most ide, hogy legyen viszonyítási alapom és össze tudjam vetni a bloomberg vagyonbesorolási indexével, amit egyébként a gazdagság kutatása kapcsán találtam meg.
Vegyük észre, hogy az ábra 3-as szintjéről beszélünk társadalmi minimumként. Magyarországon nincs arra pontos szám, hogy hányan is élnek ez alatt, mert a KSH még nem bocsátotta rendelkezésre az adatait. De a Bloomberg szerint a Föld felnőtt lakosságának kb. 65%-a ezen az átlagos vagy ez alatti szinten él. További 25%-nak már bármikor futja egy új kocsira is. Az ő vagyonuk összességében (4,6 milliárd ember vagyona tehát) alig haladja meg 2153 fő dollármilliárdosnak a vagyonát. Forrás
Ezek után nem hiszem, hogy a mai turbógazdaságban kinevelkedett világszellem az egyenlőséget keresné, így én speciel ezt nem fogom a Fideszen sem számonkérni.
A konzervatív vezetés a szociálpolitikájában azokat az intézményeket támogatja, amik a múltban már bizonyítottak, a lassú, organikus fejlődés léptékében eszközöl csak változtatást rajtuk. Ezzel csak akkor van gond, ha egy tök más politikai rendszerből öröklöd meg az intézményeket, amiken nem biztos, hogy elégséges a finomhangolás. Száz éveket csak nem ugorhatunk vissza az időben fejlesztés címszóval?!?
Egyértelmű, hogy intézményrendszerének alapegysége a család, valamint masszívan hisz a kisközösségekben, vallási közösségekben. Úgy gondolja, hogy ez a három egység szavatolja azt, hogy az államnak minél kevesebb feladatot kelljen vállalnia a társadalom működtetésében. (pl Angliában, ahol az intézmények — iskolák, egyetemek, kórházak, árvaházak, könyvtárak — túlnyomó többsége magánkezdeményezés révén jött létre, rég elhunyt emberek adományának vagy örökségének köszönhetően. Forrás)
Fidesz: család pipa, vallás pipa, állam csökkent szerepe: hogymi?
Ha csak a családpolitikát nézzük, akkor megállapítható az, hogy a Fidesz nem hazudtolja meg a konzervatív nézetet. Támogatja a családokat. Pontosabban a családosodást. Azokat a családokat támogatja, akik majd létrejönnek a támogatás révén. Akik már létrejöttek, de annyira mondjuk nem tehetősek, hát őket nem támogatja.
Mindenképpen érdekes ez a népszaporulat para mert, Európát valóban fenyegeti hosszú távon az elnéptelenedés. De ez nem annyira a mai ismeret, sőt egy Eurostat becslés szerint az évszázad végére az EU országainak népessége 20,5 millió fővel, Magyarországé pedig 1,9 millió fővel csökken.
A nyugati jobb válasza a természetes fogyásra a migráció, míg Magyarország a jól bevált szülést választja megoldásnak. Brüsszelnek ez az opció miért nem jutott eszébe vajon? Talán azért is aggasztó ez az egész, mert a magyar halálozási ráta a korösszetétel miatt a világon a 9. legmagasabb érték, amit a középkorú férfiak rontanak le főleg és nem az időskorúak! Szóval szerintem nem csak a születésre kéne fókuszálni, hanem nemmeghalásra is.
Boldogság?
Vajon a magyarok azért nem szaporodnak, mert mint a fogságba esett vadállatok, nem boldogok? Buta gondolat, a fenti grafikonok is azt mutatják, hogy a szociáldemokrata jólétiállam-modellben sem születik több gyerek.
Tegyük fel, hogy az országok vezetői a gazdaság erősítése és a növekedés! mellett, ha nem is egyenlőségre, de a nagyobb tömegek elégedettségére törekednek. Már csak státuszféltésből is. A nagy kérdés viszont az, hogy az elégedettséghez kell-e és ha kell, akkor mennyi pénz?
Egy új kutatási eredmény szerint megdőlt az a 2010-es állítás, hogy 75ezer USD éves fizetés - azaz a bloomberges lista 3-as szintje - felett elégedettséget növel ugyan, de nem boldogít annyira a pénz. Jogos a felvetés, hogy minek is több pénz a társadalmi minimumon élőknek, ha bár elégedettek, de érzelmileg labilisabbá teszi őket?
A kutatás szerint együttmozog a kettő, de valamiért ezt sem érezték bizonyító erejűnek, mert kiderült az is, hogy a boldogságuk nem csak a pénzüktől függött. Kösz a semmit. Forrás
Létezik egy ún. Világ Boldogság Jelentés, amely a boldogság-index alapján értékeli az országokat. Kicsit ákombákom az egész az országonkénti 1000 fő megkérdezésével, de a konklúzió annyira nem. A jelentés egyik szerkesztője szerint ugyanis:
“Időről időre azt látjuk, hogy a jólléthez egyebek között jól működő szociális támogatási rendszerekre, társadalmi bizalomra, becsületes kormányokra, biztonságos környezetre és egészséges életmódra van szükség”
Testvériség
Segít megérteni az eszméket, ha a szélsőséges értéküket is meghatározzuk. Ha tehát túltoljuk, radikalizáljuk, akkor az egyenlőségből lesz a kommunizmus diktatúrája, a testvériségből a fasizmus, és a totális szabadság eszméjét pedig a liberalizmus szélsőséges formája a libertarianizmus hirdeti.
Kedvencem, hogy ezt az emberi méltóságra építő eszmét épp a nacionalisták fordították ki, és értelmezik akként, hogy csak azokat szeressük, akikkel „testvérek” vagyunk. Itt jelenik meg a kereszténység és a nemzet szimbóluma.
A kereszténység hangoztatása, a Közép- és Kelet-Európára jellemző nacionalista felhang, vagy a régimódi családmodell hirdetése. A párt politikájának teljességét tekintve azonban nekem sem a „konzervatív” — vagy akár a „neokonzervatív” — szó jut először eszembe, hanem a populista — legyen szó akár a gazdaság- vagy a külpolitikáról. Forrás
Folyt. köv.: Most komolyan, mi a túró az a populista politika?!
